Révész Judit – presbiterjelölt
Révész Judit vagyok, 64 éves. 1989 óta vagyok gyülekezeti tag. A gyülekezet életében a kórushoz, a bibliakörhöz, a legutóbbi konfirmandus csoporthoz és a Nők a Bibliában csoporthoz kötődöm. Immár 12 éve vagyok a presbitérium tagja. Mint presbiter, gyönyörködöm a közösségben, élvezem az áldásait, támogatom a lelkészeket és magam is igyekszem azért dolgozni, hogy megtartó és inspiráló közeg vegyen minket körül.
Szólláth Bernadett – presbiterjelölt
Szólláth Bernadett vagyok. 2018 végén érkeztem a gyülekezetbe. A rétegalkalmak közül először a fiatal felnőttek bibliaköréhez csatlakoztam, majd a hitmélyítőnek is tagja lettem. A gyülekezet és a hitmélyítő is fontos részévé vált az életemnek. Izgalmas volt megélni a fiatal felnőttek körének növekedését és átalakulását, a hitmélyítő kör hitbeli erősödését, közösséggé formálódását. Látni, ahogy a gyülekezet hitben növekedve átélte, megélte, túlélte a járványt, ahogy a láthatatlanságban erősödtek a gyülekezet tagjait összekötő kapcsok, növekedett az egymásért való felelősség érzése. A hitet közösségben megélni különleges ajándék. Bízom benne, hogy a presbiterség, ha megválaszt a közgyűlés, tovább erősíti a gyülekezeti kötődést, és segítségére lehetek másoknak is ennek a megélésében.
Pecsenye István – presbiterjelölt
Megtiszteltetésképp ért a gyülekezet életét támogató Presbitériumba történő újbóli felkérés, melyet ezúton is szeretnék megköszönni. Magamról annyit említenék meg, hogy több mint 10 éve látogatjuk családommal a Hold utcai Istentiszteleti alkalmakat. Ezek mellett lelkes résztvevői vagyunk a lassan már hagyományos gyülekezeti táboroknak is, ahol jó alkalmak nyíltak a gyülekezeti tagok személyes megismerésére. 1972 ben születtem Miskolcon, ahol későbbiekben okleveles gépészmérnökként végeztem a Miskolci Egyetemen. Mérnöki gyakorlatot a hazai turbinagyártás fellegvárában a volt Láng gépgyárban szereztem, mely alapján állásajánlatot kaptam a Magyar Villamos Művek Zrt. gázturbinás vésztartalék erőműveinek műszaki szakértői állására, ahol jelenleg is dolgozom. Első gyermekem Nándor 2012 ben született, majd ezt követően Dalma lányom 2015 ben. Jelenleg is tagja vagyok a Hold utcai református egyházközség Presbitériumának, ahol nem csak műszaki kérdésekben támogatom a felmerülő kérdésekben történő döntéshozatalt
Kardosné Vadászi Zsuzsanna – presbiterjelölt
Közel 10 éve, lányunk születése és keresztelője révén kerültem kapcsolatba a Hold utcai gyülekezettel, amelyhez az évek múltával egyre szorosabban kötődünk a családommal. Gyermekkoromban nem kaptam vallásos nevelést, így felnőtt fejjel kezdtem megismerni és felfedezni a hit világát férjemmel, Gyulával együtt. Itt, a gyülekezet előtt konfirmáltunk 2015-ben, megerősítettük házasságunkat Isten előtt, és mindkét gyermekünk a Hold utcában kapta a keresztséget. A Hitmélyítő csoport tagja vagyok, és korábban, amikor gyermekeim (Sára és Erik) még karon ülő, majd bölcsődés korúak voltak, a Baba-mama csoport alkalmain vettünk részt nagy örömmel és lelkesedéssel.
Nagy öröm számomra, hogy ebben a gyülekezetben lehetek jelen, és élhetem meg áldásként, ahogyan a gyülekezeti lelkészeink segítenek a hitbéli úton járni és így jobb emberként élni. Férjemmel, Gyulával a gyermekeinket már református hitben próbáljuk terelgetni életükben, melyez a gyülekezet értékes közösséget ad.
Bízom benne, hogy hasznára lehetek a gyülekezetnek a praktikus gondolkodásmódommal, pénzügyi végzettségemmel és a (kis)gyermekes családok szemszögének képviseletével. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy azt érezhessük, jó nekünk itt együtt lenni ebben a gyülekezetben az Úr szolgálatában, mellyel mások számára is vonzóvá tehetjük a gyülekezethez való csatlakozást.
Köszönöm a bizalmat a jelöltségre, és lelkes várakozással tekintek a presbiteri szolgálatra.
Avar Gábor – presbiterjelölt
Okleveles villamosmérnök, johannita lovag;
A Magyar Johannita Szeretetszolgálat és a Johannita Lovagrend tagja és diakónia vezetője.
Budapesten 1950-ben született.
Édesapja Avar István, magyar királyi katonatiszt, a győztes 1939-es Magyar–szlovák „kis háború” vezérkari tisztje volt, mely a lengyelek előtt megnyitotta a határt. Édesanyja Árvay Klára; Nős, 1977-ben házasodott, hitvese árkosi Benkő Piroska, ny. matematika-fizika szakos tanár, a Sylvester János Református Gimnázium korábbi igazgatóhelyettese; Négy gyermeke és házasságaikban tíz unokája van.
Alapfokú tanulmányait a Váli utcai Általános Iskolában végezte, ahol Pentz Endre volt az osztályfőnöke, akitől a növendékek nemcsak elméleti tudást kaptak, hanem erkölcsi tartást és emberséget is. 1965-től a Than Károly Könnyűipari Vegyészeti Technikumban tanult. Majd sorkatonai szolgálatát töltötte Cegléden. 1970-től a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának hallgatója volt.
Kapcsolat az egyházzal: Konfirmációig a Kelenföldi (Sebestyén Andor), később a Pasaréti (Cseri Kálmán) és a Németajkú Református Egyházközségek (Vályi Nagy Ervin, majd Balog Zoltán) tagja, 1994 óta a utóbbinak presbitere (egy ciklus kivételével). Nyaranta Dresden-Loschwitz (Winkelried Gähler), Balatonalmádi (Steinbach József) istentiszteleit hallgatta.
Munkássága: 1975-től máig a Videoton Számítástechnika Gyár, illetve a Videoton Fejlesztési Intézet és azok jogutódjainak munkatársa. Legfontosabb szakmai eredményei: a Cégbíróság informatikai rendszerének felállításának projektvezetője; az Európai Egészségbiztosítási Kártya és a Transzplantációs Kártya konstrukciójának, alkalmazásának kidolgozója; az EESZT (orvos-egészségügyi rendszer) elődje létrehozásának krízis menedzsere.
Karitatív tevékenysége: Hivatalos informatikai munkája mellett neveléséből, családja meghurcolásának átéléséből adódóan a segítés, a rászorulók támogatása mindig része volt életének, s máig is meghatározó eleme. A 70-es évektől végétől kelet-német, lengyel és magyar fiatalok részére közös balatoni táborozást szervezett, vitte őket a Hold utcai gyülekezetbe és később Németh Géza Csaba utcai prédikáló székébe. Magyar nyelvű Bibliákat csempészett Erdélybe és Kárpátaljára, orosz nyelvűt a Szovjetunióba. Az MMSz 1989-es megalakulásától kezdve, önkéntes munkával keletnémet menekültek, romániai forradalom, délvidéki háború karitatív tevékenységeiben vett részt. A kezdeményezésére 1996-ban megalakult a Sylvester János Protestáns Gimnáziumot, mely jelenleg is sikeresen működik most már a Református Egyház keretében. A Beregszászi Máltai Szeretetszolgálat keretén belül 2002-ben létrehozták az ECDL (Európai Számítógép-használói Jogosítvány) Központot, melynek célja az informatikai írástudás elterjesztése, és annak elősegítése, hogy a kárpátaljai diákok az információs társadalom teljes értékű tagjává válhassanak.
Jelenleg a kárpátaljaiak és belső-ukrajnai menekültek támogatását szervezi és társaival folyamatosan humanitárius segélyeket visz nekik. Ezek közül kiemelkedőek: SoS projekt, mely során minden kárpátaljai lelkészcsalád kap egy hónapra elegendő túlélő csomagot, a Pető Intézetbe fejlesztésre szoruló gyermekeket hoznak; 2020 óta a Németországban bezárt templomokból és zárdákból származó, feleslegessé vált, fából készült feszületeket ajándékoz új imádkozó helyek létrehozóinak.
Kitüntetései: Segítő munkája megbecsüléseként 2019-ben Szent Ferenc érem tüntették ki. A Magyarországi Református Egyház 2021-ben Kiss Ferenc-díjat adományozott részére. 2022-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült az elesettek és a rászorulók önzetlen megsegítésében, valamint a háború elől menekülők ellátásában vállalt szerepe elismeréseként.;
Sikerének titka: Hűség, hitvese támogatása.
Credója: „Jutalmam, hogy tehetem.” (a német diakonisszák jelmondata).
Presbiteri célja: A gyülekezet németajkú karakterének megtartása, élő gyülekezeti kapcsolatok kialakítása, a lelkészek munkájának segítése.
Lakatos Gábor Péter presbiterjelölt és főgondnok jelölt
Huszonöt éve kapcsolódom a gyülekezethez, egyetemistaként a bibliakörrel találkoztam először, amelynek azóta is tagja vagyok. Ennyi idő alatt sok minden változott a közösség életében, az imateremből átköltöztünk a templomba és tízszeresére nőtt létszámunk, csoportok alakultak. Presbiterként ennek háttárének megteremtését és a közösség építését tartom feladatomnak.
Három gyermekem közül a legnagyobb első éves egyetemista, a többiek középiskolások, a Hold utcában jártak gyermekistentiszteletre, konfirmációi előkészítőre. 2006-tól presbiterként vettem részt a gyülekezeti munkában, 2015-ben és 2017-ben pedig gondnokának is megválasztott a gyülekezet.
Hamar Éva – pótpresbiter jelölt
Hamar Éva vagyok. 2016-ban kerültem a gyülekezettel kapcsolatba. Akkor a Zenebölcsi vezetésével bízott meg a gyülekezet. A Zenebölcsi után a kicsinyeknek szánt gyermek-istentiszteletek tartását vállaltam el. Aztán annyira megszerettem a gyülekezet közösségét, hogy itt ragadtam. Később a családom is jött utánam. Kisebbik fiam már itt konfirmált. Amikor tudok jönni, igyekszem részt venni a kórus vasárnapi szolgálatában, illetve a táborok énekeinek vezetésében.
Az éneklés az egyik szívügyem. Hiszem, hogy az éneklésünk közelebb visz Istenhez, ha pedig többen énekelünk együtt, annak még nagyobb ereje van.
A másik szívügyem a gyermekek közötti szolgálat. Mert ők a mi jövőnk, nekik adjuk tovább a kincseinket.
A presbiterek szó számomra kicsit idegenül cseng, még akkor is, ha gyermekként is ismertem már: ők voltak a nagy kalapú, bajszos, nehéz mozgású gyülekezeti tagok, akik közül néhányan időnként hangosan horkoltak az istentiszteleten. Persze, tudom, hogy a gyülekezet ügyeiért felelős testület tagjai ők. Tisztelem is őket, mert egy láthatatlan, ám felelősséggel járó szolgálatot vállalnak.
Hiszem, hogy a szolgálat teljesen független attól, hogy milyen néven fut, és minden egyes gyülekezeti tagnak jut belőle bőven. Csak azt kell kiválasztani a sokféle feladatból, amihez amúgy is értünk és szeretettel fordulunk. És akkor nincs szükség rá, hogy presbiternek hívjanak. Csak fogjuk meg azt a feladatot, ami értünk kiált, ami nekünk tűnik fel, ami nekünk hiányzik, álljunk bele, vállaljuk! Együtt minden könnyebb.
Csányi János – pótpresbiter jelölt
Csányi János vagyok, feleségemmel, Varga Gabriellával és a lányunkkal, Csányi Anna Rózával 9 éve léptünk be a gyülekezetbe.
28 éve dolgozom vezetőként, kulturális fejlesztésekkel foglalkozom, többek között 2 hivatásos színház és 1 művészet-oktatási cégcsoport alapítását, 2 nagyszínház átalakítását, több nagyberuházás irányítását, szakmai- és közéleti szervezetek alapítását, producerként filmprodukciók létrehozását vezettem. A Református Egyházon belül két kiemelt jelentőségű feladatot is kaptam, a Trianonnal elszakított határon túli egyházrészek újra egyesítésének ünnepén, 2009-ben az ünnepi események megtervezése és szakmai igazgatóként az ünnep lebonyolításának vezetése volt a feladatom; valamint a Magyarországi Református Egyház Közéleti és Kulturális Alapítványának voltam 4 évig az elnöke, melynek alapítása a Hold utcához és Ppk. úrhoz személyesen is kötődik.
Presbiteri küldetésemmel a közösség teremtését szeretném szolgálni. Eddigi pályámon gyakran kerültem egy-egy művészeti vagy közéleti közösség alapítójának a helyzetébe; mély és összetett tapasztalatokat szereztem minderről. Azt gondolom, ez az a kérdés, amely mentén hamarosan kettészakad a nyugati világ: természetes közösségek, kontra individuális globalizmus. A közösségteremtés képessége megítélésem szerint a jövő kulcsa. De hogyan teremthető közösség a XXI. században? És mi tartja meg a közösséget?
Ez nem csak a Hold utcai Református Egyházközség alapkérdése, amelynek tagjai vagyunk, hanem a Magyar Református Egyház jövőjének kérdése is. Hogyan lehet közösséget formálni ma a sokfelől érkező, egy-egy vasárnapi istentiszteleten összegyűlő, kivételes közéleti emberek és művészek sokaságát összefogó, állandóan változó gyülekezetből?
Amikor először a Hold utcai templomba léptem, nem csak a templom belső tere, tisztasága és nagyvonalúsága nyűgözött le, nem csak ppk. úr igehirdetései, hanem a németajkú gyülekezet története is. Lassan 30 éve új és új intézményeket, szervezeteket hozok létre, és immár közel egy évtizede egy olyan gyülekezethez tartozom, amely templomot, iskolát, sőt, kórházat alapított és épített, országos keresztyén mozgalmakat és egyleteket indított útjára. Hatalmas, lenyűgöző célok, hatalmas hit, felemelő vállalkozások. A Hold utca mindig is a közösségnek, a hitnek és az új kezdeményezéseknek a születési helye volt. Mióta itt vagyok, folyamatosan azon gondolkodom, hogyan léphetnénk őseink nyomába. Méltók vagyunk-e elődeinkhez? Mi az a kiválóság, amivel ma éppen mi rendelkezünk? Kell-e és ha igen, hogyan formálható ez cselekvéssé? Vagyis, gyülekezetként mi a küldetésünk? A templomalapítók a maguk időszakában hatalmas adományokat gyűjtöttek össze. Mi az a képesség, jövőt formáló erő, amivel ma a gyülekezetünkben mi rendelkezünk?
Egy közösséget nem csak a közös hit és annak gyakorlása, nem csak a nagyszerű nyári és téli táborok, nem csak a gyermekeink hitre nevelése és itt a Hold utcában barátokra találása, nem csak a hét közbeni alkalmak hitmélyítése – hanem a mindannyiunktól erőfeszítést kívánó, rajtunk túlmutató közös célok formálhatnak közösséggé. Ha presbiterként bizalmat kapok tőletek, a magam részéről ezekkel a közösséget teremtő célokkal, gyülekezetünk kiválóságának cselekvéssé formálásával szeretnék foglalkozni.
Ha ti is vágytok erre. Ha nektek is hiányzik a közös cselekvés, ha ti is keresitek azt, mi az, ami az igehirdetés után is összeköthet bennünket. Hol másutt, ha nem itt? A templom nem csak a vasárnapi ima háza, az én értelmezésem szerint a templom maga az élet.
Juhász Judit pótpresbiter jelölt
Dr. Thomas Judit (szn: Juhász Judit) vagyok, 1979-ben születtem Debrecenben. Jogot végeztem az ELTE jogi karán, 20 éve dolgozom közjegyző irodában, mint közjegyzőhelyettes. Beszélek angolul és franciául.
- óta vagyok a gyülekezet tagja. A Hold utcai templomban volt az esküvőm és három gyermekem közül kettő, itt lett megkeresztelve.
Jelenleg is tagja vagyok a gyülekezet Presbitériumának, ahol főképp a kisgyermekes családok érdekeit képviselem, illetve a felmerült vagy a jövőben felmerülő jogi problémák megoldásában segítettem/ kívánok segíteni.
