Gyülekezetünk öt tagja, Hosszú Gyula, Katona András, Lakatos Gábor, Pásztor Péter és jómagam 2025. november 8-án kirándulást tettünk Szencre, ahol az ötvenhatodik Szenci Molnár Albert Napok zárórendezvényén vettünk részt.
A Csemadok 2024-es kötete
Először Rétére látogattunk, ahol Bohony Beáta, a réte–boldogfa-szenci lelkipásztor mutatta meg a templomot, amely még a türelmi rendelet előtt 1769–1771-ben épült, persze torony nélkül, azt 1861–1862-ben emelték. A beszélgetést utána a gyülekezeti teremben folytattuk, amely a reformált közösség XVI. századi megalakulásától a templom félépüléséig istenházaként működött, és amely a szájhagyomány szerint huszita imaház volt már a reformáció előtt. A cseh testvérek, a husziták utódai egyébként a XVII. század elején és újabban is fel-felkeresik a gyülekezetet, amely a nemrégiben viszonozta is a látogatást. Tudni való, hogy Trianon után a felvidéki magyar református lelkészeket előbb Losoncon képezték, majd a második világháború után a cseh testvérek prágai teológiáján cseh nyelven, amiről a rétei gyülekezet korábbi, nyugalmazott lelkipásztora, Szabó Erzsébet idézett fel emlékeket, köztük az 1968-as szovjet bevonulást, miközben Szencen ebédeltünk. Ha nem érintette is a történelem drámai, máig ható fordulatait, engem megfogott az a történet Szenczi Molnár Albert gyermekkorából, hogy a hároméves kis Albert, amikor egy éjszakán feltűnt az égen egy üstökös, és mindenki kiszaladt a házból az égi tüneményt csodálni, a kis Albert bent maradt egyedül. Az édesanyja végül bement érte, kivitte, hogy ő is lássa az égi jelenést.
Ebéd után ökumenikus istentiszteleten vettünk részt a Szent Miklós–templomban. Bohony Beáta prédikált, és Pammer Tamás káplán szentbeszédet mondott: Szenczire mutatva Krisztus–követésre hívtak minden körülményben. Ezután átmentünk a Szenczi Molnár Albert Alapiskolába, ahol a megemlékezés az iskolások közreműködésével folytatódott. A tanulók fényszínházi előadásban foglalták össze zsoltárfordítónk életének eseményeit, fordulópontjait, ma is meggondolandó kihívásait. Ezután részt vettünk a koszorúzáson az iskolában lévő emléktáblánál.
Végül a Csemadok – az 1949-ben alapított Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete – helyi alapszervezete látott minket vendégül vacsorára: a beszélgetések a felvidéki magyarság régi és mai küzdelmeibe avattak minket.
Mindnyájan azzal az érzéssel indultunk haza, hogy szívesen töltöttünk volna még több időt a szenciekkel. Bohony Beáta külön kért minket, hogy adjuk át a Hold utcai gyülekezetnek a réte-boldogfa-szenci gyülekezet köszöntését.
A rétei templom szószéke
A második világháború utáni kitelepítés emlékműve a rétei templom oldalában
Szenczi Molnár Albert szobránál Szencen I-II. (Lakatos Gábor, illetve Pásztor Péter, Húshegyi Ildikó, nt. Szabó Erzsébet, Vojtek Lászlóné, Vojtek László, Katona András)









